Laptopot csatlakoztatna tévéhez? Zokogás lehet a vége!
Régen minden jobb volt? Annak idején (a kilencvenes években) a számítógép hátulján lévő kék, tizenöt tüskés/lyukas VGA-csatlakozó volt, ugyanez a monitorokon hátulján, tévére pedig egyáltalán nem csatlakoztattuk a PC-t, legfeljebb valamilyen spéci adapterrel. Most azonban már mindent összedugnánk mindennel.
#1 VGA: A MEGBÍZHATÓ ÖREG
A jó öreg VGA-csatlakozó (néha D-subnak is nevezik) még analóg átvitelt használ, míg modernebb társai már mind-mind digitálisak. Az analóg átvitel miatt nagyon fontos, hogy jó minőségű, árnyékolt VGA-kábelt használjunk, mert gyatra kábellel a kép életlen vagy szellemképes lehet, mivel semmiféle hibakorrekciót nem használ ez a fajta csatlakozás.
Mivel a VGA-csatlakozóval akár több mint húszéves eszközökön is találkozhatunk, a régi eszközökkel való kompatibilitás jegyében még ma sem halt ki ez a csatlakozó: monitorokon, tévéken, projektorokon máig találkozhatunk vele.
Ugyanakkor a minőségbeli és felbontásbeli (max 2053×1536 pixel) korlátai miatt ma már visszaszorulóban van, egy full-HD (1920×1080 pixel) felbontásig használhatjuk ezt a csatlakozót, ha jó minőségű a kábel. Fontos megemlíteni, hogy a VGA csakis képet továbbít, hangot nem, ahhoz egy másik csatlakozóra van szükség, például ha a laptopunkat dugjuk a tévére, akkor egy hangkábelre is. (Ez lehet például minijack-RCA vagy minijack-minijack attól függően, hogy a tévén milyen hangbemenet van.)
A tévére való vezeték nélküli tartalomkiküldésről itt írtunk:
Tévésegély: nem mindegy, mit dug be!
#2 DVI: NEM HOZZA EL A DIGITÁLIS KÁNAÁNT
Főleg az LCD-monitorok eljövetelével vált szükségessé a képminőség javítása, mert ezeknek jellemzően élesebb volt a képe a képcsöves típusoknál, a legkisebb minőségi hiba sokkal szembetűnőbb volt rajtuk. Ezen a helyzeten segített a Digital Visual Interface, röviden DVI csatlakozó bevezetése.
Mivel ez digitális kapcsolatot biztosít, amely hibakorrekciót is tartalmaz, jobb képminőséget biztosít a VGA-nál, ezért a kétezres évek elején a jó minőségű monitorokat ilyen csatlakozóval szerelték, de még az egyszerű, irodai képernyőkből is csak az olcsóbbak maradtak VGA-csatlakozósak, a jobbakon DVI vagy HDMI csatlakozó is található.
Itt jön viszont a neheze: magából a DVI-ből többféle kivitel létezik, amelyek nem teljesen kompatibilisek egymással. Ha a csatlakozó jobboldalán megtalálható négy tüske (vagy a monitoron ezek nyílásai), akkor az azt jelenti, hogy analóg jel továbbítására is alkalmas a csatlakozó. Miért továbbítunk egy analóg jelet digitális csatlakozón? Mert amikor tervezték, még rengeteg olyan PC létezett, amelyeket nem szereltek fel csupán VGA-csatlakozóval.
Ha a négy tüske megvan (ez a DVI-A és DVI-I esetében teljesül), olcsón vehetünk DVI-VGA kábelt hozzá a boltban. Ha nincsenek a tüskék a monitorunkon, akkor az olcsó átalakítókábel használata nem lesz lehetséges.
Létezik csak digitális jel továbbítására alkalmas DVI-csatlakozó is, a DVI-D. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a DVI-I és DVI-D csatlakozókból létezik single és dual link változat is: az előbbi legfeljeb 1920×1200 pixeles jelet tud továbbítani a monitornak legfeljebb 60 hertzes képfrissítéssel, míg az utóbbi esetében a felbontás elérhet akár 2560×1600 pixelt is hasonló rátával.
Ezek a száraz számok azt is megmutatják, hogy ez a csatlakozó már nem tud olyan sok vizuális információt továbbítani, hogy ultra-HD jelet is átvigyen. Még azt érdemes tudni róla, hogy a DVI-I és DVI-D csatlakozókhoz nagyon olcsón vehetünk DVI-HDMI átalakítókábelt, viszont ez csak képet visz át, hangot nem. Ráadásul az Apple egyes régi laptopjain használt mini-DVI és micro-DVI csatlakozókat, amelyeknek más formája volt, mint az ábrán láthatóké – szerencsére aránylag hamar lekerültek ezek a gépekről.
#3 DISPLAYPORT: A CSATLAKOZÓK KIRÁLYA
A megjelenítők további fejlődése még több audiovizuális továbbítására alkalmas csatlakozó kifejlesztését igényelte: megjelent a korábbi cikkünkben kivesézett HDMI, amely a kép mellett akár térhatású hangot is átvisz, újabb verzióinak pedig az ultra-HD tartalmak sem okoznak gondot. Van egy másik, a HDMI-re nagyon hasonlító csatlakozó is, ezt DisplayPortnak (DP) hívják, és tévéken nem nagyon, inkább üzleti laptopokon, munkaállomásokon és professzionális monitorokon találkozhatunk vele. Ez nem meglepő, hiszen olyan extrákat tud, mint a fürtözött működés, magyarán ha mondjuk egy irányítóközpontban egy gépről nyolc-kilenc monitort kell meghajtani egy PC-ről, azokat nem kell egyesével bedugni a számítógépbe, csak az elsőt, és az egyik monitorból a másikba vezethet tovább a DisplayPort-láncolat.
Előnye, hogy a csatlakozója sokkal kisebb a VGA-nál és a DVI-nál, különösképp a Mini Displayport változat, amelyet főként laptopokon alkalmaznak. Manapság leginkább a drágább, professzionális(abb) monitorokon találhatjuk meg ezt a csatlakozót. A DP-ből jelenleg az 1.4-es csatlakozó a legfejlettebb, ez már akár ultra-HD (3840 × 2160 pixel) felbontású képet is továbbít akár 120 hertzes képfrissítéssel, de akár 8K felbontású (7680 × 4320 pixel) képi jellel is elboldogul feleekkora frissítési ráta mellett.
Lehetőség van arra, hogy egy számítógép DisplayPortjából egy megfelelő kábellel egy HDMI-csatlakozóra továbbítsunk képet, hangot és egyéb adatot. Sajnos azonban nem egyszerű a helyzet ezen a téren, mivel a DisplayPort-csatlakozóból formájuktól függetlenül is két típus létezik: a hagyományos, és a duál, vagy DP++ nevű Displayport. Ha a gépen DP++ csatlakozó van, ideális a helyzet, ekkor elég egy olcsó, passzív DP-HDMI kábelt vásárolni, ha viszont a hagyományos van, akkor aktív elektronikát tartalmazó, drága kábelre van szükség.
A különböző HDMI-típusokról itt szedtük össze a fontos tudnivalókat:
Így turbózd fel a tévét, ha nem elég a műsor, amit adnak
#4 USB-C: JÖHET VIDEO, DE NEM MINDIG
Hogy bonyolultabb legyen a dolog, ma már akár az újfajta USB-C csatlakozót is lehet videójel továbbítására használni: így történhet, hogy legmodernebb, ultravékony laptopokon már csak egy-két USB-C csatlakozó található. Ez az új, szimmetrikus USB-csatlakozó, aminek kétoldalt lekerekített a formája.
A problémát az okozza, hogy az USB-C csupán egy csatlakozótípus, amely egy sor különböző jel – például hálózat, videó, audió, adatok – továbbítására alkalmas. Ezért lehet, hogy az egyik számítógépen az USB-C-n csupán fájlokat lehet másolni, egy másikon viszont ebbe kell dugni a vezetékes hálózatot (adapterrel), vagy a monitor csatlakozóját. Ez az adott gép specifikációjából derül ki: például ha az adott modellben az USB-C csatlakozó mögött az Intel Thunderbolt 3-as csatlakozótechnológiája van, az összes típusú adattovábbítás lehetséges lesz.
KÉK HALÁL
A Kék halál a 24.hu új sorozata. Célja, hogy a mindenkit érintő tech és kütyüproblémákat megpróbáljuk orvosolni, legyen szó szoftveres vagy hardveres hibáról, illetve átfogó képet adjunk számítógépes vírusokról, kártevőkről, kibertámadásról, adathalászatról. Ha van egy sztorija, amit megosztana velünk a témában; megoldást kéne találni egy problémára, írjon nekünk a [email protected] címre!
Kiemelt fotó: Eric Audras/Onoky/Photononstop
