A Xanax csak egy pszichoaktív sebtapasz, amely nem oldja meg a gondokat, és még függővé is tesz

Elfedjük vele a bajt ahelyett, hogy ellenállóbbá válnánk vele szemben

– foglalja össze a filmben megszólaló egyik szakember az egész Xanax-problémát. A Netflixen decemberben debütáló dokumentumfilm, a Vedd be a gyógyszered: Xanax azonban egyáltalán nem agresszív kiáltvány a gyógyszer ellen, inkább egy sor, különböző okokból szorongó egykori vagy még aktív Xanax-használóval mérlegeli:

mi az ára annak, ha egy pirulával akarjuk orvosolni a mentális problémáinkat?

A benzodiazepin gyógyszercsoportba tartozó Xanaxot a hetvenes években találták fel, 1981-ben hozták forgalomba, a kilencvenes évekre pedig már fogalommá vált. A működése azon alapul, hogy hatóanyaga, az alprazolam fokozza a GABA, azaz az agysejtek által használt neurotranszmitter hatását – ez egyfajta fékként funkcionál az ember agyában, amely stressz esetén lassítja az idegátvitelt, ezáltal megnyugszunk tőle. Nem véletlenül olyan vonzó egy ilyen pirula az egyre stresszesebb világban, ráadásul az sem utolsó szempont, hogy percek alatt kifejti a hatását, egy pánikrohamot tehát nagyjából azonnal csillapítani lehet vele. Ha azonban túl sokáig ösztönözzük szintetikus anyaggal a receptorokat, az agy előbb-utóbb hozzászokik, így alakul ki a függőség, amelyről már sokkal kevesebb szó esik a jól csengő reklámokban, és amelyet a dokumentumfilmben megszólalók – egytől egyig amerikaiak – a saját bőrükön tapasztaltak.

Az amerikai filmek és sorozatok sajátossága, hogy a Xanax olyan szerként tűnik fel bennük, amelyet mindenki szed, rágóként kapkodják be az emberek, csak épp nem a szájszagot, hanem a szorongást űzik el vele. A Netflix dokumentumfilmje jól érzékelteti is ezt azzal, hogy szinte végig ismertebb filmekből és sorozatokból vágnak be elejtett félmondatokat, amelyeket mozizás közben talán elsőre észre sem vesz a néző, mégis nagyban hozzájárul ahhoz, hogy normalizálja a fejekben az egyébként egyáltalán nem veszélytelen gyógyszer szedését. Az egyik megszólaló kijelentése a jó példa erre: fiatal felnőttként a szorongására azonnal Xanaxot írt fel neki az orvos, ő pedig azt érezte, hogy végre „felnőtt gyógyszert” kap – hisz ez épült be a köztudatba.

Ha igazán elfoglalt és fontos felnőtt vagy, akkor Xanaxot szedsz.

Előkerül a gyógyszerkultúra dicsőítése – ezért Amerikáig sem kell menni, hisz a magyar csatornák műsorai is tömve vannak gyógyszerreklámokkal –, amely épp a szorongásgátlók promotálásában mutatkozik meg igazán. A mentális betegségek esetében azonban ez kifejezetten problémás, hisz a film nem győzi hangsúlyozni: a Xanax nem megoldja, csak elfedi, elviselhetővé teszi a problémát, mellékhatásként pedig még rá is szokik az ember, csak ez épp hiányzik a reklámokból.

Hogy mennyire ivódott be a Xanax-fogyasztás az amerikai kultúrába, azt jól mutatja: a film készítői közel 50 olyan előadót találtak – köztük Billie Eilish-t is –, akinek a dalaiban megemlítik a Xanaxot. Ennek egyik legismertebb példája az amerikai rapper, Lil Xan – nem nehéz kitalálni, honnan vette a nevét –, aki nemcsak rappelt róla, hanem maga is súlyos függő volt, de ma már határozottan kampányol a gyógyszer ellen.

Persze nincs egyszerű dolga a fiataloknak, hiszen kifejezetten csábítóak ezek a pirulák: itt egy gyógyszer, amitől bekábul az ember, ráadásul stresszhelyzetben aranyat ér, nem lehet csodálkozni azon, hogy ők is átveszik azt, amit az idősebb generációtól látnak – csak épp a dílerek változnak. A filmből ugyanis kiderül az is, hogy a receptekkel trükközés már a múlté, a közösségi média az új elosztófelület, a Snapchaten nemcsak videókat oszthatnak meg az emberek, hanem tablettákat is, nagyjából két kattintással bárki hozzájut az adagjához.

Ami újabb problémát villant fel: az ilyen nagy keresletet látva törvényszerűen alakul ki a hamisítóipar, a fentanillal felütött tabletták legyártásához ma már nem kell kijárni a gyógyszerészszakot, sőt, a házi gyógyszerkészítéshez szükséges eszközöket is nagyjából ennyi kattintásból be lehet szerezni. Csakhogy az így készített hamis tabletták veszélyesek, ezt hangsúlyozandó megdöbbentően sok esetet sorolnak fel a fiatalok körében bekövetkező halálos túladagolásra, amelyek sok esetben a sufnituning tablettákhoz köthetők. Az áldozatok közt van az a Lil Peep is, aki az emo rap úttörőjeként futott be nemzetközi karriert, majd 2017-ben mindössze 21 évesen Xanax-túladagolásban hunyt el: halála mögött sokan a már említett fentanilos hamis tablettákat sejtik.

Netflix

A dokumentumfilm egy sor Xanax-használót szólaltat meg, komplett élettörténeteket regélnek el arról, milyen gyerekkori trauma vagy felnőttkori abúzus vezetett ahhoz, hogy krónikusan szorongjanak. A paletta rendkívül színes:

  • van szorongó tinilány;
  • szorongó tinifiúból lett író, aki harminc éve nem tud repülőre ülni vagy beszédet tartani a gyógyszer nélkül;
  • nemi erőszak áldozata;
  • mássága miatt évekig titkolózásra kényszerülő fiú; ma már boldog családapa, aki kis híján öngyilkosságot akart elkövetni a gyógyszertől.

A hozzáállásuk a gyógyszerhez is széles skálán mozog, ami szerencsés döntés a készítők részéről, hiszen nem egy egyoldalú acsargás kerekedik ki a filmből, amelynek egyetlen üzenete, hogy a Xanax rossz. Sokuknak segített vagy még mindig segít a gyógyszer, mások életük legnagyobb hibájának tartják, hogy egyszer rászoktak, abban viszont mind egyetértenek, hogy bár a szorongásgátló jó szolgálatot tesz, nem szabad azt hinni, hogy ez a megoldás.

Ezt hangsúlyozzák a legalább ilyen népes számban felbukkanó orvosok, pszichológusok, szakemberek is. Ezen a téren is meglepően színes a felhozatal: bár egybehangzóan azt vallják, hogy elsősorban az egyén lelki egészségét kell rendbe tenni, nem gondolják, hogy sok ember számára „csupán” egy kis önismerettel kiküszöbölhető a szorongás, az egyik szakember például a közösség erejét méltatja, egy másik kannabisz tartalmú olajakat ajánl a szorongás leküzdésének alternatív módjaként, harmadikuk a kognitív viselkedésterápiára esküszik.

Netflix

Ezzel együtt rávilágítanak arra is, hogy bár egyre több szó esik ma már a mentális egészség ápolásáról, továbbra sem elnéző a társadalom a szorongással vagy a depresszióval élőkkel. Jellemzően idősebb generáció szokott úri huncutságként hivatkozni a depresszióra, mint az újkor találmányára, hisz ötven évvel ezelőtt bezzeg még senki sem volt depressziós, pedig háborúkat éltek túl az emberek. Az egyik megszólaló szerint

a szorongóknak és a pánikbetegeknek adott velős „szedd már össze magad” tanács nagyjából annyit ér, mintha egy cukorbetegnek mondanák azt, hogy szedje már össze a hasnyálmirigyét.

Bár ezen a téren nem megy túl mélyre a film, azt azért leszögezi, hogy a mai modern embernek annyi ingerrel kell megküzdenie, amellyel még soha egyetlen generációnak sem – a közösségi média nyilvánvaló hatásai mellett szemléltető példa az is, miszerint régen egy ember naponta egyszer látott híradót, ma viszont már a nap minden pillanatában ingerek érik az embereket a képernyőkön keresztül a világról, amelyet a legkisimultabb elme is nehezen fogad be és dolgoz fel.

Kicsit szájbarágósan és leegyszerűsítve kikerekedik ebből az, hogy elsősorban a világ problémáit kell helyrehozni, hisz nem velünk van a baj, a szorongás valójában az abnormális környezetre adott normális reakció. A Xanax azonban nem ahhoz segít hozzá, hogy elfogadjuk a világot olyannak, amilyen, vagy hogy dolgozzunk saját magunkon, hanem pszichoaktív szerrel igyekeznek sebtapaszt nyomni a problémára. A Netflix dokumentumfilmje ugyan nem hibátlan, nem is ás igazán mélyre, de azt legalább megmutatja, hogy a fogalommá váló és pillanatnyi felüdülést hozó gyógyszer milyen káros: a könnyebbik utat kínálja ahelyett, hogy az ember szembenézne a szorongásával.

Vedd be a gyógyszered: Xanax. (Take your pills: Xanax) 2022, 79 perc.

The post A Xanax csak egy pszichoaktív sebtapasz, amely nem oldja meg a gondokat, és még függővé is tesz first appeared on 24.hu.

Leave a Reply